A hanggal mindig baj van.  Egyrészt nem látható. Másrészt a készülékgyártók sem dolgoznak a kezünk alá. Olyan leleményes apróságokkal bosszantják a mozgóképügyéreket mint pl. a minijack hangbemenet a kamerán, (aki nem érti bátran olvasson tovább) vagy a menük menüje alá eldugott felvételi hangerőszabályzó, már ha tettek rá/bele olyat egyáltalán. 

Ha egy forgatáson eldurran egy lámpa mindenki érti miért álltunk le.  Ha a hanggal van valami baj és elkurjantja magát a hangos ember „álljunk le” akkor az meglepetésként hat, összenézünk, nem történt semmi, nem hallottunk semmit mi lehet a baj, mit talált megint az az izgága ember.  Ja egy mobiltelefon némára állítva hívást fogad és ott van a hangfelvételen az a rettegett jellegzetes rattata rattata nyééééé digitális ciripelés.  Már ha van hangos ember.  Az a botos, fülhallgatós fazon meg a haverjai a kamera sötét oldalán...  Mert sokszor nincs.  És fülhallgató sincs senkinél és csak otthon derül ki, hogy nincs hangja a képnek, vagy értelmezhetetlen a hangfelvétel.  Ez az egész hang ügy olyan mint a sokat emlegetett tiszta ablak – háziasszony  jogviszony.  Addig nem olyan fontos, addig nem tűnik fel, amíg nincs a kosz az üvegen.