Frame rate és a flicker
A villanykép fejezetben már esett szó ezekről a fogalmakról, vannak átfedések, álljon itt néhány kiegészítés a témához.
A filmkamera, a videokamera, nem más mint egy nagyon gyors fényképezőgép: állóképek sorozatát veszi fel. Ez látszik abból is, hogy a mai digitális fényképezőgépek többsége képes mozgóképet is rögzíteni. Nem történik ez másképp a videokamerákban sem. Másodpercenként megfelelően sok állóképet exponálva mozgóképet, filmet, videót kapunk. A mozgóképnél, legyen az videó, vagy vetített filmszalag, a frame rate azt jelenti, hogy másodpercenként hány képkockát látunk. Mértékegysége a frames-per-second (fps) azaz képkocka-per-másodperc. A magasabb érték pontosabban rögzíti a pillanatot, a mozgást és csökkenti a villogást (flicker) a vetítés során.
A villogás abból adódik, hogy a filmvetítő csak akkor engedi a fényt a vászonra, amikor a film áll a képkapuban. Képváltáskor, amikor a mechanika egy kockával arrébb rántja a filmszalagot, egy lemez elzárja a fény útját, hogy az ne látsszon egy gyors elmosódott rántásként a vásznon. A gép állóképek sorozatát vetíti. Rájöttek, ha csak a képváltás idejére szakítják meg a fény útját, akkor zavaró villogás, vibrálásérzet alakul ki a nézőben. A villogásérzet csökkentése érdekében a vetítőgépek ugyanazt a képkockát 2x, 3x is rávillantják a vászonra. A gyorsabb villogás ugyanis meggyőzőbb mozgásérzetet kelt. Vigyázat: attól, hogy ugyanazt a képkockát többször is kivetítjük, a másodpercenkénti képkockaszám (a másodpercenkénti mozgásfázisok száma) még nem változik. A perceived frame rate (talán észlelt másodpercenkénti képszámnak fordítható) vagy másképp a flicker rate (villanás szám) ami mutatja a másodpercenkénti villanások (és nem képkockák = mozgásfázisok) számát. A fényáram megszaggatását szokták még rotoscoping-nak is mondani.
A felvételi és a lejátszási sebesség általában ugyanaz, de van amikor nem. Például egy repülő madarat 25 fps-el filmezve másodpercenként 25 különálló fotó mutatja a szárnyak, a tollazat aktuális helyzetét. 100 fps-nél négyszer annyi külön fotó mutatja a ezeket a pozíciókat ugyanazon egy másodperces időintervallumban. A másodpercenként több kép precízebben dokumentálja az anatómia mindenkori elhelyezkedését. Vagy például egy léggömb kidurranásakor, az arról 25 fps-el rögzített filmen talán ha három képkocka lefutásának ideje alatt lezajlik az esemény. Hozzáér a tű, egy alaktalan lebernyeg, és a végállapot. A jelenséget 200 fps-el rögzítve, az egymást követő kockákon ott a hasadás több fázisa. Legalább 15-20 kockán át láthatóak a mozgás fázisai ahogy a hártya felhasad, a nyomás kiszabadul és a gömb elveszíti az alakját. A felvételnél használt 200 fps sebességgel visszajátszva ennek nincs sok jelentősége, az élmény kb. ugyanaz, csak sokkal több nyersanyag megy át a vetítőn, nagyobb az adatsebesség a komputeren. De ha a lejátszási sebesség eltér a felvételitől, akkor jön létre a gyorsítási vagy lassítási effekt. Ha pl. 1000 fps-el forog a kamera, azt normál 25 fps-el lejátszva 40-szeres lassítást érünk el: (1000:25=40) tehát a valóságban egy másodperces jelenséget 40 másodpercen át vetíti a gép.
A frame rate helyes megválasztása: a mozifilmek általában 24 fps-el készülnek. A TV-nek nincs nemzetközileg elfogadott fps-e. A PAL 25, az NTSC 29,97. Vigyázat nem 30, az régen volt a fekete-fehér időkben.
A konvertálás kétféle fps között gyakran nem várt vizuális effekteket okoz. Különösen akkor igaz ez, ha a két fps érték nem osztható egymással maradék nélkül. Pl. 30 fps-ről 60-ra konvertálni viszonylag egyszerű, de 29.97-ről 25-re már nehéz. Egy másik kaland az, hogy miképpen marad az audio szinkronban a konverzió után.