A hanggal mindig baj van
A hanggal mindig baj van. Egyrészt nem látható. Másrészt a készülékgyártók sem dolgoznak a kezünk alá. Olyan leleményes apróságokkal bosszantják a mozgóképügyéreket mint pl. a minijack hangbemenet a kamerán, (aki nem érti bátran olvasson tovább) vagy a menük menüje alá eldugott felvételi hangerőszabályzó, már ha tettek rá/bele olyat egyáltalán.
Ha egy forgatáson eldurran egy lámpa mindenki érti miért álltunk le. Ha a hanggal van valami baj és elkurjantja magát a hangos ember „álljunk le” akkor az meglepetésként hat, összenézünk, nem történt semmi, nem hallottunk semmit mi lehet a baj, mit talált megint az az izgága ember. Ja egy mobiltelefon némára állítva hívást fogad és ott van a hangfelvételen az a rettegett jellegzetes rattata rattata nyééééé digitális ciripelés. Már ha van hangos ember. Az a botos, fülhallgatós fazon meg a haverjai a kamera sötét oldalán... Mert sokszor nincs. És fülhallgató sincs senkinél és csak otthon derül ki, hogy nincs hangja a képnek, vagy értelmezhetetlen a hangfelvétel. Ez az egész hang ügy olyan mint a sokat emlegetett tiszta ablak – háziasszony jogviszony. Addig nem olyan fontos, addig nem tűnik fel, amíg nincs a kosz az üvegen.
Gyakran látom, olyan kollégák akik briliáns megoldásokkal állnak elő plánozás, világítás, képkeretezés, a vizualizáció terén, könnyen zavarba jönnek egy-egy felvételi szituáció hangi, hangosítási megoldásával kapcsolatban. Ez persze érthető, aki mozgóképészetre adja a fejét, az többnyire a vizualitás egyéb mezői felől érkezik ebbe a mi szép új világunkba. Ami itt most következik, azt egy valamikori kameraman tanfolyamra, ezeknek az újonnan érkezőknek készítettem mint hangtechnikai alapvetést. Valamikor még abban a korban amikor tűzoltótömlő vastagságú kábelek kötötték össze a kamerát a rögzítőgéppel és amikor a legkönnyebb vállkamera is nyomott vagy tizenkét kilogrammot. Nagyot változott azóta ez a digitális-, kamerás-, videós-világ, de érdekes módon alig kellett átdolgoznom az akkor leírtakat. A mikrofonok és a hang világa még mindig többé kevésbé a régi elvek szerint működik ma is. Míg a videót ma már USB-n szedjük ki a kamerából, a hangot befelé még most is ugyanúgy az XLR vagy Jack dugóval csatlakoztatjuk mint húsz éve. És van olyan mikrofonom ami idősebb mint az operatőr aki a képet veszi...
Az oldalsó menügombokban vannak a főbb fejezetek. A működési elvek és a karakterisztika megértése után már eleget tudunk ahhoz, hogy elmerüljünk a zajok tengerében. Ha már tudjuk, hogy hova, hogyan és miért tesszük a mikrofont megérkezünk a drót másik végére. Ott is vár ránk néhány buktató a kamera oldalán: kicsi, nagy, talán még az Indián is. Előbb-utóbb lesz menügombja a magunk között csak hangmérnökpótléknak emlegetett Kompresszor Limiter nevű kollégának is. És egy fontos dolog az elején: ami most következik az képletmentes övezet. Merülünk a fizikába, mert fizika lesz ez a javából, fény, hang, hullámok, rezgések, nem tehetek róla, de ez a tv/film/videó felvétel ezzel kezdődik. Hogy mivel folytatódik azt sok következő lecke fogja majd elmondani valahol a vágászat fejezettől kezdődően, vagy inkább valahol másutt és talán nem is itt a neten, de ez most itt a kezdet. Szóval fizikázunk, de úgy hogy nem matekozok benne. Akár a vega séf és a finom pörkölt... hús nélkül.
- mikrofonok periódusos rendszere, törzs, osztály, faj, működési elv
- és karakterisztika szerint
- zajok, a szél és a négyzetes távolságfüggvény
- szimmetrikus, asszimetrikus, valami fantom a drótok között, kicsi, nagy, vonal, és a(z in..) mikrofon. Meg az a híres Jack família...
- analóg-digital
jön még talán
- egy mese a limiterről