Aranymetszés és az idő

Ha a "snitteket" egymás mögé illesztjük a timeline-on, jobban látszik, hogy hová is esik a csúcspont:

Volt egyszer egy kicsi törpe, / Belenézett a tükörbe, / Látta, hogy a lába görbe, / Többet se néz a tükörbe.

Ebből a kis mondókából is látszik, a dolgok időbeliségénél, az események egymásutániságában is létezik, van értelme az aranymetszésnek. Pozitív aranymetszésről beszélünk, ha a hosszabb rész van elöl és negatív aranymetszésről ha a rövidebb. Az iménti kis mondókában tehát a pozitív aranymetszési pontra esik a csúcspont. Íme, egy szinte pontosan ugyanilyen szerkezetű zenei példa:

A timelene-on is remekül látszik a hang hullámalakján. Itt alább "az egyik igen gyakran használt vágóprogram" képernyőképének kinagyított részletén, a két felső videósávon az álvágások mutatják a nevezetes pontokat. A rózsaszín téglalapok a legfölső sorban (videósávban) az aranymetszés szerinti tagolást, alatta a középső videósávban a három egyforma hosszú szakasz pedig a harmadolás, a rule of thirds, a hármasszabály szerinti nevezetes pontokat mutatja.

És alul, az L-R hangsávokon, a hangjel nagyságát megjelenítő "szőrökön" jól látszik, hogy a fohász legintenzívebb része az valahol a pozitív aranymetszési pont és a második harmadoló pont körül történik.

Vagy Withney Houston híres filmdalában az igazság első pillanata, amikor a mostanság oly divatos tehetségkutató versenyekben kiderül az ifjú tehetségről minden, ott ahol a refrénben először engedi ki a hangját az előadó.  (Nem a 3:10-nél a nagy, ez még csak az előszele annak...) Nos ez a pillanat az 1:42-nél lévő első (negatív) aranymetszési pont után kicsivel, azaz a 270 másodperc hosszból számolva a 102 másodpercnél van.

Az ábrán a középső nyíl ugyan ugyan az időtengelyre mutat, de felette a képi kompozícióban is, "véletlenül" az arc középvonala is ide esik.... 

Ez olyan hihetetlennek tűnik sokszor, nehéz elképzelni, hogy a szerző logarléccel, centiméterrel a kezében számolja, méricskéli az ütemek számát, miközben épp ül otthon a papír felett, homlokán a múzsa csókjával. Hogy mitől alakul ez így az rejtély, az ütemek számolgatásástól biztosan nem. Az ihletett pillanatban talán valóban a Teremtő nyomtatója lesz a szerző. És persze az aranymetszés szerinti tagolás sem érvényes minden műre. De arra, hogy ösztönösen is hajlamos így történni a zenésszel és a zenével a dolog, itt egy jazz-rock példa, a Mezzoforte Garden Party című száma. Erről a darabról is már megszületett az utókor ítélete, a motívumot sok televízió- és rádióműsor használta már szignálként, rovat-főcím-zeneként. Itt most egy jóhangulatú, élő, stúdió-koncertben nyomják el a srácok. Biztosan nem beszéltek aranymetszésről az előadás előtt a szünetben:

És mégicsak úgy esett, hogy a billentyűs-szóló a negatív aranymetszési pontban indul. Addig történik a nekifutás, a lírai bevezető majd beindulnak, elhangzik a főtéma, az ikonikus "Garden Party dallam", játszanak együtt. És valami miatt a negatív aranymetszés-pont környékén érzi úgy a csapat, hogy ennyi elég, megmutatták mi most itt a muzsika, jöjjenek a hangszerszólók, és a keyboard kezdi is. Mindez pontosan a negatív aranymetszési ponton:

Mindannyian emlélszünk gimnazista korszakunk rockbandáira, amikor a közönség skandál: dobszólót! dobszólót! No, az kezdődik úgy kb. a másik aranymetszés-pontnál.

Mert mit is keresünk? A zenét jól ismerők ellenponokat, fordítást, hangnemeket, sőt, az ütemeket, hangokat számolva, akár a fibonacci számokat is megtalálják sokszor egy-egy zeneműben. De a botfülű vágónak is jut falat. Az irodalmi művekből ismert bevezetés - tárgyalás - befejezés hármas tagolása szerinti felosztás, az előkészítés, majd a poén és a levezetés szakasz-hosszakat mi is könnyen megtaláljuk. Vagy amit eddig is láttunk már a zenei példákban, egy szakaszon belül a hőfok, az intenzitás változásai, csúcspontjai esnek a nevezetes pontokra.

Vegyünk most egy olyan példát, ami egyrészt már túl van az utókor ítéletén és méltónak találtatott, másrészt meg visz minket a mozgókép felé, a zene mellett van/legyen benne dialóg, konkrét történet, cselekvés, hősök. Leonard példája erre pont jó lesz:

Ahogy a preparátumon is mutatják a nagy vörös nyilak, a középső harmadban hangzik el a legendás dal, a Tonight. Maga az énekelt rész előtte-utána az egyharmad egyharmadával, egy kis-egyharmadnyit lóg túl. A közepe is tovább tagolódik erős - lágy - erős részekre. Gyakran előfordul, hogy nevezetes ponton elhangzik az adott dal, ária címe, itt is így történik. És hát azt, amiről az egész jelenet szól, az I love You!-t is egy nevezetes ponton kiáltja bele a világba a hős.

És akkor lássuk vágásban, olyan vágásban, ahol még ugyan nagy szerepe van a muzsikának, de már nem a zene a főszereplő, ott hol, hogyan jelenik meg az aranymetszés.  Amolyan "jó egészségnek örvendő" állatorvosi lóként többször előrángatom ezen a weblapon a Mustang példát. Ebben is megtalálható a pozitív aranymetszésű időszervezés:

Az elején, a játékidő első kétharmadában csak a szituációt építi. Olyan az autód, amilyen te vagy. A Mustang maga az egyéniséged. Olyan a színe, mintája amilyen Te vagy. Fekete - tatoo - geometrikus... És az időtengelyen a pozitív aranymetszési ponban indul poénjelenet: a kicsi rózsaszín balerina, ó ez a spotkocsi még barbiautóvá is át tud alakulni...  illetve még mit nem! A tükörben, tükröződésben ott a titkos belső én...

 a kis balerina jelenete, maga a poén jelenete, a csúcsjelenet az aranymetszési pontban kezdődik...

és a kis balerina jelenetén belül az egész reklám poénpontja, egy belső, negatív aranymetszési pontban érkezik.

Ugyanez a séma egy másik témában, szintén reklám, egyben példa arra, hogy nem körzővel-vonalzóval szerkeszt a filmes, itt valamiféle harmadolás érvényes inkább nem az aranymetszés:

Az egy perc alatt elmesélt történetben, reklámban, jelenetben az első kétharmadnyi időt csak arra használja, hogy megágyazzon a poénnak.  Addig csak hangulatot fest, felépít egy helyzetet, már a felénél járunk, amikor először szól hozzánk valaki narrátor. Majd - itt nem az aranymetszés, inkább valamiféle hármasszabály szerint - az utolsó harmad elején áll fel és szólal meg dialógban (azaz saját szájával a képernyőn látható szereplő) és indítja a poént, a csattanót.

És a Mustang reklám építkezéséhez hasonlóan, itt is tovább tagolja az utolsó harmadot: a hely és idő ugrás (edzőterem-kocsma váltás) az utolsó harmad első harmadpontjára esik. 

Amit most láttunk, az egy a sok közül. Azért a két hasonlóan felépített példa, mindkettő a reklám műfajból, hogy lássuk ugyanaz az időszervezési stratégia hogyan jut érvényre a térben, időben, és ezek hogyan segítenek, segítik a filmest a hatásos történetmesélésben.  Nem a milliméterpontos szerkesztés a lényeg, hanem az, hogy a film, a mozgókép is ugyanúgy lüktet, pulzál, ritmusképleteket játszik időben, intenzitásban, hangulatban, tempóban, mint a zene.

Ha valaki az ajánlott, a gombok, menüpontok sorrendjében olvassa ezt a weblapot, ez már úgy a harmadik szabályismertető oldal. Ismerkedik az olvasó a mozgóképpel, a vágással és jön a paragrafustenger mint egy szabálykönyvben.  Joggal merül fel a kérdés, hogy most ez a filmkészítés egy ilyen mérnöki szabályismeret lenne?  Alapvetően nem de mégis igen.  Ahogy a zenében is van jelentősége a matematikának, hangközök, rezgésszámok, síphosszak, időben aranymetszésre eső hangsúlyok, tételhosszak egymáshoz való arányainak, az efféle elemzések sokasága tölt meg weblapokat, könyveket. Egyrészt.  Másrészt meg ott a lélek: a megfoghatatlan. 

A szabály elleni lázadás az egyfajta természetes igény: ha egy film egy zene csak efféle szabályok szerint állna össze akkor gyorsan eljutunk oda, hogy jósolni tudjuk mi következik.  De pont ez az érdekes: egy film, egy jelenet halad a szabálykönyvben írtak szerint és egyszer csak nem.  Ott az ugró-vágás, becsúszik egy tengelyhiba és akkor érdemes nagyon figyelni, mert ott a "filmcsináló" turpissága, ott rejtett el valami okosat a sorok között a mesélőnk.  A bemutató svenk egyszercsak elkezd követni valakit. Nem alapozó totállal kezdi a jelenetet. És amikor mi nézők a hatása alá kerülünk: ez nem olyan mint szokott. Máris izgalmas lesz a "nézés". Ugyanakkor a szabály át meg átszövi az egészet.  Érdemes figyelni például az utolsó négy illusztráción az időtengely aranymetszés-harmad helyeket mutató piros nyilait: ezek egybeesnek a felette látható kép aranymetszés-vonalaival.  És ott mindig van valami nevezetes, a kis balerina ott bújik ki a szürke sorfal mögül, a söntéspult ott ér véget, ott takarja ki a folytatást egy "véletlenül" ott álló szereplő.  Az épp felálló és megszólaló kosárlabdajátékos a képen középen pont a két aranymetszés-vonal közti teret tölti ki. Tehát zsigeri szinten járja át a szabályok sokasága, sokszor még a szabályszegés közben is a jó mozgóképet.